Hetedik fejezet - SMS

Ian szemszöge

Elment, elment úgy, hogy azt mondta, utál. Miután kiment, mindenki odajött hozzám, hogy tudják, hogy nem jó érzés, de nem szerethet mindenki. Ezt én is tudom, de feláldoztam volna a népszerűségem is, hogy akkor ne azt mondja, hogy utál, hanem aranyosan rám mosolyogva azt mondja: Ne butáskodj! Sose tudnálak utálni.
Persze nem ezt mondta, olyan szar érzés ez az egész. Olyan, mintha visszautasítottak volna.
Most már hazahozott apu. Mikor beültem a kocsiba, már akkor észrevette, hogy valami bajom van, mert olyan ,,szótlan" voltam. Hát, pedig nem voltam szótlan, csak minden szavára csak bólintottam, meg aháztam, meg jáztam. Aztán hazaértünk, nem is köszöntem anyunak, csak felmentem a szobába, a földhöz vágtam a cuccaim, s hanyatt vágtam magam a jó öreg ágyamon. S azóta is itt fekszek, s ezen a dolgon gondolkodom.

— Kicsim, jól vagy? — jött be a szobámba anyu. Felültem az ágyamon, s kénytelen voltam belenézni azokba a szomorú, s egyben aggódó szemekbe.

— Aha — mondtam fanyarul, majd visszafeküdtem az ágyamra. Nem mondhatom neki, hogy ezer felé törték a szívem, hiszen akkor megkérdezné, hogy ki, én meg nem tudok anyunak ilyen témában hazudni. És ha elmondanám, akkor sem értené meg, hanem simán kiakadna, hogy pont egy fiú.

— Biztos? — ült mellém.

— Biztos. — Miért nem lehet engem kettesben hagyni a gondolataimmal? Nem, most olyan hirtelen fontos lett, hogy milyen a szexuális beállítottságom.

— Rendben, vacsorára gyere majd le — állt fel, majd kiment a szobámból. Remek, újra együtt a kis gondolatokkal, amiktől már falra mászok.
Phu, Eliot, most ha nem sértesz meg, akkor most szétátkoználak. Igaz, akkor nem is haragudnál, s nem lenne miért átkozzalak.
Megvan! Kell nekem egy barátnő! Lehet, rég voltam nővel, s ez csak egy fellángolás. Ez mindent meg magyaráz! Jaj, de megnyugodtam.
Rendben, szólók Chadnek, hogy átmegyek hozzá, s együtt mehetnénk csajozni.
Chad az egyik legjobb barátom, akinek bármit elmondhatok, mert nem nevet ki. Kivéve, ha hülyeség, amit tettem vagy mondtam.
Chadnek szőke haja van, amibe tettetet szőke melírokat — nem tudom mi értelme, ha egy pár tincse világosabb —, kék szeme, s átlagos testalkata.
Küldtem neki egy SMS-t, hogy átmegyek, mire ő azt írta, nyugodtan.
Boldogan felkeltem, majd rendbe szedtem magam, s leszaladtam a hallba, hogy felvegyem a cipőm.

— Hova, hova? — jött ki a konyhából anyu a kezét törölgetve egy konyharuhával.

— Chadhez, majd jövők — vettem fel a cipőm s a bőrdzsekim, majd kimentem a kertbe a biciklimhez.
Chad itt lakik a szomszédos utcában, szóval simán át lehet menni hozzá biciklivel is.
Felültem, majd átszáguldottam hozzá. A kapujuk előtt a pázsitra ledobtam a biciklit, majd odaszaladtam a kapucsengőhöz, s becsengettem.

— Jó napot, Ian vagyok! — szóltam bele, mire automatikusan kinyílt a kapu. Bementem a házba, s pont ekkor szaladt le a lépcsőn Chad.

— Ian, melyik szél fújt erre? — állt meg előttem boldogan.

— Beszélnünk kell, gyere — ragadtam meg a csuklójánál, s felrántottam a szobájába, majd becsaptam az ajtót. — Menjünk el csajozni! Ha jól tudom, neked sincs, elég régóta — mondtam úgy, mintha olyan csodálatos terv lenne.
Chad egy nagyot sóhajtott, majd mutatta, hogy üljek le az ágyára. Megtettem, majd odahúzta velem szembe a pörgős székét leült, s keresztbe fonta a lábát.

— Azt hiszem, itt az ideje, hogy elmondjak valamit — nézett rám komoly arccal. Mit? Lehet, hogy egy kicsit túl gyors voltam? Vagy...

— Ó, ne mondd, hogy lett egy új barátnőd! — nyafogtam, mint egy ötéves. Sóhajtott egyet, majd a plafonra nézett türelemért könyörögve. Ú, úgy látszik, ez a téma nagyon komoly lehet, ha nem nevet. Pedig mindig nevet.

— Nem, Ian. Lehet, hogy, amit most mondani fogok, megváltoztatja a rólam alkotott képedet, de nem érdekel. Meg kell tudnod — fúrta a tekintetét az enyémbe. Ez a tekintet... Mintha nem is Chad lenne az. A tekintete eddig mindig melegséget s jókedvet sugárzott, de most... Ijedtséget s hidegséget.

— Ne aggódj! Bármi az, sose fogok haragudni.

Lehunyta a szemét, majd egy nagyot sóhajtott, majd kinyitotta, s komolyan rám nézett.

— Meleg vagyok — mondta alig hallhatóan. Mi?! Chad? A nagy csajozógép Chad meleg? Ez egy hatalmas fordulat. Lehet, nekem is el kéne mondanom, hogy más felé is kacsingatok?
Erre amit először ki tudtam mondani:
— Én is — mondtam az ujjaimat tördelve. Chad kitágult pupillákkal nézett rám, de nem mondott semmit.
Kábé negyed órát ültünk egymással szemben némán, egymás gondolatát ki bogarászva, mikor ezt a kínos csendet megtörte a kishúga.

— Szia, bátyó — jött be a szobába a világ legaranyosabb kishúga. A húgát úgy hívják, hogy Gemma. Neki is olyan szőke haja van, mint Chadnek, s a szeme is ugyanolyan. De ebben a kislányban van valami megmagyarázhatatlan, ami oly' aranyossá teszi.

— Szia, Gemma — ültette az ölébe a bátyja. — Köszönj szépen Iannek is! — mondta parancsolóan. Olyan kis gonosz mindig Gemmával.

— Hali — fordult felém mosolyogva. — Rég láttalak!

— Én is. Mondtam már, hogy ahogy nősz, úgy egyre szebb és szebb leszel — mondtam bájgúnárosan, mire a kislány elvörösödött, s belebújt Chad mellkasába. — Mi az? Nem szereted, ha bókolnak neked?

— De, de igen. De ha Ian mondja, olyan zavarba ejtő — mondta még mindig a bátyja mellkasába bújva. — Megengedem, hogy dícsérgess, ha majd a feleséged lehetek — fordult felém, s nyújtotta a kezét, hogy vegyem át. Öhm... ezzel valami gond van. Hogy mi? Egyszerű, hogy nő...

— Jól van, hugi, kimehetsz! — fogta meg a derekánál Chad, s kivitte a szobából, majd ránk zárta az ajtót. Ujaj, most fogunk beszélni... Már nyitja a száját, már nyitja...

— Meleg vagy? — kérdezte felvont szemöldökkel.

— Ahogy te is — bólintottam, mire leült megint velem szembe.

— Mióta? — Ilyet nem illik kérdezni! Ez nem fair! Én sem kérdeztem rá! De mióta is? Szerda, csütörtök? Ki tudja... Ja, megvan! Mióta megkívántam Eliotot.

— Mióta megtetszett Eliot. Olyan szerda lehetett — vontam vállat. — És te? — meresztettem rá a szemeim.

— Nyár óta. A strandon megcsókolt a vízimentő srác, s teljesen felizgultam rá. Aztán jött Tod, tudod, az új eladó a boltban. Ő meg elhívott randizni, de nem tudtam, hogy randi. És ott a parkba egy fa mögött megcsókolt. Azóta is csak az a csók jár a fejemben. Úgy perzselte a szám, Ian — fogta meg az ajkát. Ez olyan aranyos. Elhívta randira és megcsókolta. Ó, és ráadásul tök jó képű ez az eladó gyerek. Jobb választás, mint Eliot. De mi a sztori vége? Így nem lehetett vége!

— És? Összejöttetek? — kérdeztem izgatottan. Chad tekintette olyan volt, mintha nagyon messzire tekintene. A szája lehervadt, s úgy nézett ki, hogy soha többé nem fog mosolyogni.
Nekem ennyi elég volt. Értettem, s ez volt a lényeg.
Felálltam, lehajoltam hozzá, s szorosan átöleltem, mire viszonozta. Úgy szorított, mintha az összes fájdalmát ezzel akarta volna levezetni.

— Pedig annyira szerettem! — fúrta a vállamba a fejét. Észrevettem, hogy gyorsabban veszi a levegőt, s a pólómnak a vállrésze kezdett nedvesedni. Sírt. A mindig boldog és életerős Chad sírt, életében először. Kisbaba korom óta ismerem, de eddig sose láttam sírni. Legalábbis előttem sosem sírt.

— Kiütöm annak a gyereknek az összes fogát, mert ezt tette veled! Mit hisz magáról, hogy ilyet tesz veled? Azért mert átvágni, mert még nem ismert engem. Még! — dörzsölgetem a hátát idegesen.

— Nem éri meg — mondta síros hangon, majd elengedett, s rám mosolygott. — Köszönöm, hogy ilyen jó barátom vagy. — Ó, mindjárt elolvadok.

— Alap — egyenesedtem ki, majd megborzoltam a haját, s leültem az ágyra.

— És veled meg a fura Eliottal mi a helyzet? Várjunk csak, a riválisodba szerettél bele? — húzta gúnyos vigyorra a száját.

— Igen, belé — sütöttem le a szemem —, de ő azt mondta, hogy utál, szóval kilőtt ágyú.

— Így simán a szemedbe mondta, hogy utál? — kerekedett el a szeme a döbbenetségtől. Miért ilyen hihetetlen? Igen, Eliot ilyen szókimondó figura.

— Igen... De nem lényeg! Utál, és? Nem szerethet mindenki... És ő pont nem — mondtam könnyes szemmel, de gyorsan ki is töröltem. Ma már sokat sírtak ebben a szobába.

— Akkor nem csak nekem megy szarul — biggyesztette le a száját.

— Hát, nem. — S ettől kezdve beszéltünk, beszéltünk, s beszéltünk. Szinte be sem állt a szánk. Olyat tettünk, amit eddig még soha. Kiöntöttük egymásnak a szívünket. Elmesélte, hogy mennyire fájt neki, amikor Tod a csók után azt mondta neki, hogy csak kipróbálta, hogy milyen fiúval, s azt mondta, nagyon undorító. Ekkor Chad szíve, mintha ezer kést döftek volna belé. Én elmeséltem, hogy hogyan szerettem belé, hogy mi játszódott, játszódik le bennem. Egyszóval mindent. Mindent elmondtuk egymásnak, ami már nagyon régóta nyomja a szívünket.
Hat óra felé Chad hazakísért, mert anyunak megígértem, hogy hazamegyek vacsorára. Mondtam, hogy maradjon, de sietett haza valami sorozatot nézni.
Bementem, megmosakodtam, majd apáékkal leültem vacsorázni. Néha nem ártana, ha lenne egy testvérem.
Épp vettem be egy falatot a számba, mikor a zsebemből egy mély hang megszólalt:,, Önnek üzenete érkezett."
Elővettem a mobilom, majd megnyitottam az SMS-t.

Küldő: ismeretlen. Üzenet: Szeretlek.
Atya úr isten! De ki?!