Tizenötödik fejezet - Minden pia Keith-hez vezet

Sziasztok! :D Eléggé érdekes fejezet cím, ámde találó. :3 Reméljük, tetszeni fog nektek! :D

Aoi és Kuti.

Ian szemszöge

Hú, de jól éreztem magam a randin. Ú, istenem, miért dobban ekkorát a szívem, ha csak Eliotra gondolok?! Annyira aranyos volt tegnap, mikor elpirult. Elpirult! Miattam! Ez annyira jó érzés.

Ilyen volna szerelmesnek lenni? Nem tudom, de nagyon tetszik ez az érzés. Vagyis most... De mi van, ha apám tényleg eltilt tőle? Ch – ráztam meg a fejem –, mégis, hogyan tudna engem eltiltani pont tőle? Pff, ne nevetessen! Tizenhét éves vagyok, lassan tizennyolc, szóval kétlem, hogy apám alakítaná az én szerelmi életem, sőt, semmilyen életem!

Pár nappal később elérkezett a hétvége. Egész héten próbáltam annyi időt tölteni Eliottal, amennyit bírtam. Ha hiszitek, ha nem, sokkal jobban szeretem, mint hittem.

Fúj, de nyálas vagyok! Mindegy, ez van és kész. Chad simán megengedte, hogy ott aludjak nála.

A suliból direkt eljöttem hamarabb, hogy ne apuval keljen mennem. A szöszi apja jött értünk, és bevette a dumát, hogy az én szüleim is bele egyeztek. Amikor odaértünk hozzájuk, egyből felmentünk a szobájába. Ráugrottam az ágyára, ő meg rám. Tök nehéz, leszállhatna rólam! Utálom!

– Úgy imádom, amikor itt alszol, Ian – súgta a fülembe perverzen –, mert akkor könnyedén megcsinálhatlak. – Erre egy hatalmasat felnevettem, majd lelöktem magamról.

Olyan idióta! Azt hiszi, ettől nem akarok, majd mellette aludni? Akkor hatalmas tévedésben él a kis csíra.

– Gyökér, honnan veszed, hogy nem én lennék felül? – ültem törökülésbe. Szélesen elvigyorodott, továbbá oda ült elém.

– Onnan, hogy olyan jól csinálom, hogy térden állva könyörögnél, hogy tegyem meg. De – itt tartott egy kis hatásszünet –, ezek után lesheted, hogy egy ujjal is hozzád érek. – Megdobtam egy párnával, amikor megcsörrent a telefonja. Rápillantottam, és Tod neve villant fel a kijelzőn. A boltos srác, aki összetörte a szívét... Mit akar ez a dög tőle?

Érdekesen felvontam a szemöldököm, ő meg vörös arccal fogta meg a telefont és ment ki.

Oda mentem az ajtóhoz, hogy tudjam, miről beszélnek.

– Szia! Nem, most nem. Tudom... Jó, erről ki is tehet?! Semmi közöd... Rendben, szia!

Gyorsan visszaugrottam az ágyra, és a lehetőbb legalapvetőbb pózba vágtam magam.

Chad úgy jött vissza, mintha semmi sem történt volna. Leült a forgós székéhez, asztala felé fordult, és beüzemelte a gépet.

 – Nézünk valami filmet? – pillantott hátra rám a válla felett. Bólintottam, és hasra feküdtem, hogy lássam a monitort.

Mi ez a hirtelen témaváltás? Miért hívta? Minek vette fel?

– Öhm, Chad – zavartam meg abba, hogy keressen egy jó filmet. Felém fordult a székkel, és érdekesen meredt rám, miközben a kezét és lábát keresztbe fonta. – Miért hívott a boltos srác? – kérdeztem félve.

– Azt mondta, hogy megjött az, amit rendeltem. – Ezt vegyem be? Oké, ha annyira akarod, nem erőltettem. Elmondod, ha akarod.

– Ja, oké – vontam meg a vállam. – Mit nézünk? – váltottam témát. Gyorsan visszafordult a géphez, majd rá kattintott egy filmre.

– Túl a barátságon – állt fel nevetve, és levágta magát mellém. Felnevetem én is, majd elkezdődött a film.

Egész film alatt be nem állt a szánk. Szinte minden egy kis mozdulatot kommentáltunk.

Az óra már este hét órát ütött, mikor a telefonom megcsörrent. Reménykedtem abba, hogy az a kis nyomi hív, mert egész nap nem is beszéltünk, én meg nem mentetem el múltkor a számát. Erről jut eszembe, vajon ki volt az, aki SMS-ben vallót nekem szerelmet? Mindegy, biztos egy lány.

Mindenesetre nem Eliot hívott, hanem apám.

– Hol a kurva életében vagy?! – kaptam kiabálást köszönés helyett.

– Chadnél – mondtam olyan közönnyel a hangomba, hogy az szinte már vicces volt.

– Told haza azt a szét kúrt popsidat, fiacskám, mert bajok lesznek! – próbálta nyugodtan mondani, de nem jött neki össze. Mi az, hogy szét kúrt? Nem is én vagyok alul! Hát, kapja be!

– Nem, szia!

– Ha kinyomod, oda megyek és a középső részednél fogva rángatlak haza az utcán – mondta halál komolyan. Kitágultak a puppiláim, és nyeltem egy nagyot. Nem tenné meg, ugye!? Ahj, a francokat nem tenné meg! Szerintem még élvezné is, hogy szadizhat. Á, a kis... Sarokba szorított...

– Jól van, nyugi! Fél óra és otthon vagyok – nyomtam ki. Chad érdeklődve nézett rám, mikor a haját törölgetve jött be a szobába. – Haza kell mennem, bocsi – kezdtem el pakolászni.

Olyan szívás! Utálom aput! Mindent tönkre akár tenni. Meg tudnám folytatni, mikor játsza a homofób apát.

– Miért? – kérdezte szomorúan.

– Apám hívott – vontam meg a vállam. Chad daccosan bólintott, majd nevetve hozzá tette.

– Pedig veled terveztem az estémet. – Én is felnevettem, és felvettem a táskám.

Chad hazáig elkísért, de bejönni már nem mert, mert félt, hogy apu kiabálni fog vele is.

Sóhajtva beléptem az ajtón, levettem a cipőm, és a szobám felé vettem az irányt.

– Te vagy az, Ian? – hallottam meg anyu hangját a nappaliból.

– Aha – mondtam gyorsan, hogy ne keljen oda mennem.

– Gyere ide. – Ne! Ez apám volt...

Dobogó szívvel mentem a nappaliba. A kanapén ott ültek az én drága szüleim, akik sose bántanának, igaz?! Apu biccentett, hogy üljek le a velük szemben lévő bőrszínű fotelbe. Megtettem, majd nyakam behúzva néztem hol anyura, hol apura.

– Sziasztok – vigyorodtam félve. – Mi az? – érdeklődtem. Anyu rá nézett apura, mivel azt jelezte, hogy apué a pálya. Ujaj...

– Még egy ilyen, és nem leszünk jóba, kis fiú. Ja, és válassz melyik suliba akarsz átmenni. – Átmenni? Ez hülye.

– Nem – sziszegtem. – Figyelj, apu! Én ott szeretnék maradni – próbáltam erélyes lenni, de elég gyéren sikeredett. 

Érdekesen felvonta a bal szemöldökét, és sunyin elmosolyodót.

– Akkor mondj búcsút a babádnak. – Most Eliotra gondol? Nem teheti! Nincs hozzá semmi köze.

Felpattantam, mire apám is. Anyu ijedten nézett hol rám, hol apura. Nyeltem egy nagyot, és folytattam.

– Miért?! Nem vagy képes felfogni, hogy kedvelem a gyökér fejét?! Nem, te csak azzal foglalkozol, hogy hogyan tegyél keresztbe nekem! – A hangom egész végig remegett, féltem. Apu elszokta érni, amit akar. És úgy látszik, ha erről van szó, azt is, hogy a fia megutálja. Mert most rühellem, teljességgel megvettem, amiért ennyire homofób. – És nem fogok elbúcsúzni tőle, mert nem tilthatsz el tőle! Érted?! Szeretem – folytattam egy kicsit bátrabban, mire apám lekevert nekem egy hatalmas pofont.

Éget az arcom, azon része, hol a tenyere csattant. Megütött... A kis...! Volt mersze?! Ez apa?! Inkább, csak annak nevezteti magát.

Ijedten meredtem apámra, és a tekintetébe megláttam valami bűntudat félét.

– Ian – nyúlt felém lassan. Elütöttem a kezét, majd oda szaladtam az ajtóhoz. – Hova mész?! – Nem figyeltem, inkább felhúztam a cipőm, aztán kiszaladtam.

Kint sötét volt, és hideg, de nem érdekelt csak futottam, nehogy apu utánam jöjjön.

Mikor kikanyarodtam az utcából akkor lassítottam le.

Hova menjek most? Chadnél nem akarok megint zavarni, haverok, pedig... Á, péntek este van, tuti valahol buliznak.

Kolesz... – álltam meg egy utcai lámpa alatt. Elfáradtam... Testileg és lelkileg.

Lassan sétáltam tovább, miközben elővettem a telefonom és el kezdtem keresni benne Eliot számát. Ja, de nem is mentettem el...

Ahj, pedig most annyira beszélnék vele. Olyan, szívás ez az egész!

Akkor elmegyek a koleszba. Úgysem leszek egyedül, aki nagyon messze lakik azok csak hosszabb szünetekre mennek haza.

Át fog íratni egy messzi suliba, és eltilt, majd az én idiótámtól. Fúj – borzongtam meg – kéne már alám valami rongy, hogy felszívja a csöpögésemet.

Vajon ő is szokott ilyenek gondolkodni? Vagy egyáltalán szokott rólam? Hát, ezt sose tudom meg. Ha csak... Á, úgyse fogok megtanulni gondolatot olvasni.

Felnéztem az előttem álló épületre. Megérkeztem.Az épületben csak itt-ott égtek a lámpák.

Sóhajtva bementem, és megütött a drága meleg.

– Hát te? – nézett rám érdekesen a portás bá'.

– Hétvégén itt leszek, nem gond? – kérdeztem a lehetőbb leglágyabban, minek nem tudott ellenállni, és bólintott.

Bementem a szobámban, és szerencsére hagytam itt ruhákat. Elmentem fürdeni. Imádok! Akkor szoktam átgondolni sok mindent. Itt mindig tiszta fejjel tudok gondolkodni. Hm, de most mit tegyek? Még a forró víz sem tudott segíteni.

Miután végeztem felvettem egy fekete trikót, egy szürke mackóval, ráadásnak, pedig egy fehér zoknit. Most nem felzseléztem a hajam, hanem simán összekuszáltam.

Visszamentem a szobába, mire teljesen megéheztem, ezért kimentem a folyosóra az automatához.

Bedobtam a pénzt és megnyomtam a csoki gombját.

– Szia – lépett mellém a múltkori srác a folyosóról, ha jól tudom, Keith.

A mogyoró barna haja el volt feküdve, az átlátszóan kék szeme, pedig örömöt sugárzót.

Mint minden normális fiú, egy fekete bokszert és egy fehér trikót választott pizsamástul.

– Hali – vettem el a csokim, majd odébb álltam, hogy oda férjen.

– Mi a baj? Morcinak látszol – vett egy kávét, aztán felém fordult. Lenéztem rá, és elmosolyodtam.

Nem is ismer, de érdeklődik, de ari.

– Hát... Mindegy! Nincs kedved a szobába dumálni?  – A hirtelen jött kérdésemre először meglepődött, de bólintott. Én egy csokival, ő egy kávéval léptünk be a szobába.

Egymás elé leültünk a földre, és komolyan meredtünk egymásra, míg ki nem tört belőlünk a kacaj.

– Na, miért voltál szomorú? Ha azt mondod, mert a neved szamárú, akkor lecsaplak – dőlt neki a falnak.

Ez a gyerek normáltalan! Sose mondtam volna ilyet.

– Hát... Apám el akarja tiltani tőlem a barátom – vontam meg a vállam. Hogy mért mondom el neki? Mert ő van itt, és talán érdekli is.

– Ki a szerencsés fiú? – vigyorgott rám. Szerencsés? Néző pont kérdése.

– Eliot... Gondolom hallottad a pletykát – ettem meg az utolsó falatom.

– Igen, hallottam. Aranyos srác lehet. De hallod!? Állítólag a tanáriba van pia. Hozzak? Olyan szívás, hogy itt punyadunk péntek este, nem? Meg nem fogsz Eli babádon agyalni – vetette felém az ajánlatait. Oké, miért is ne? Hiszen péntek az én napom, kedvem a piára hangolom.

Bólintottam, mire vinnyogót egyet, kiment, később pedig egy csomó alkohollal tért vissza.

Hello, drága, hadd igyalak meg!

                               ***

Másnap reggel fej fájásra keltem. Ú, tegnap jól leittuk magunkat Keith-szel. Lenéztem magam mellé és ott volt ő. Nincs rajta póló...Végig néztem magamon. Rajtam sincs! De még alsó se! Mit tettem?! Mit?! Gyorsan vettem fel egyet, majd elkezdtem rángatni a fiút.

– Mi az? – kérdezte álom itassan.

– Mit tettünk este?! – meredtem rá ijedten. Ezért utálok le részegedni, mert nem emlékszem utána semmire. Perverzen elmosolyodott, majd felült.

– Úgy beindított, amikor a nevemet nyögted – mondta bájgúnárosan. Nem! Ez nem igaz! Nem lehet igaz! Mi van, ha Eliot megtudja!?

– Eliot előtt kuss legyen! – parancsoltam.

– Figyelj, akkor elmesélek valamit. Nem te kellesz nekem, hanem Eliot. Hogy miért? Mert nyolcadik óta szeretem! Igen, azóta ismerem... Akkor feküdtem le vele, de neki csak ennyi kellett... Aztán újra találkoztunk ebbe a suliba, és elhatároztam, hogy az enyém lesz! De volt egy zavaró tényező: te! – Teljesen le esett az állam a hirtelen jött infótól. Kell neki Eliot? Szóval, direkt kihasználta, hogy részeg vagyok! A kis, köcsög. – Szóval, hétfőig vagy te mondod el neki, vagy én – mosolygott gonoszul.

Úgyse tenné! Vagy mégis? Nagyon elszántnak tűnt. De.. Dobni fog.

Mit tegyek?