Aoi és Kuti.
Ian
Hogy tehette ezt velem? Pont ő, akit szeretek. Hátba szúrt a kis szemét. Tudom, csak jót akart, de megkérdezhette volna. Én akartam elmondani neki, igaz nem a közel jövőben, de akkor is.
De, ha apu tudja, akkor vajon anyu is? Uram isten, anyám tudja a hajlamaimat. Ú, ne már! Ez milyen szívás már!
Megálltam apám irodája előtt, majd félve bekopogtam. Most mégis mit tegyek? A nyakamat is ki fogja tekerni.
Meghallottam egy "tessék"- et, majd feltűnően lassan benyitottam.
Megszeppenve becsuktam magam mögött az ajtót, miközben mindenféle negatív gondolat cifrázott a fejemben. Nem akartam, hogy eltiltson Eliot-tól.
- Szia, apa - erőltetettem magamra egy mosolyt. Olyan ideges vagyok! Tuti mindjárt leszedi az összes testrészem.
- Szia, fiam! Hogy vagy? Nem vagy beteg? Hú, neked nem lett meleged? - hadarta le egy szuszra. Az utolsó mondatától éreztem, hogy kattogni kezdet a szemem.
- Apu, tudom, hogy tudod, hogy meleg vagyok! - csattantam fel. Na, ezt is jól meg mondtam.
Apu először tetette a meglepett, majd hagyta és elkomolyodott.
- Azt hittem elmondasz nekem mindent. De, mivel hazudtál nekem... - itt tart egy kis hatásszünetet -, nem találkozhatsz Eliottal, és átíratlak egy másik művészeti iskolába - mondta nyugodtan. Mi? Nem! Ezt nem teheti!
- Ne! - kiabáltam. - Apu, tilts el a haveroktól, a tévétől, a géptől, vagy adj szobafogságot, de ne tilts el tőle! - lázadtam, amennyire csak tudtam. Olyan igazságtalan! Nem teheti ezt! Nincs jóga hozzá!
- Ian, ne feleselj! Döntésem végleges! - Végleges? Na, ne bolondozzon. Én eddig is mindent megkaptam, apuci, és most sem lesz másképp.
- Na, figyelj, hogy nem lesz végleges - álltam fel, majd kiindultam. - Hétvégén Chadnél alszom.
Kimentem, majd elkezdtem keresni Eliotot.
Úgy sajnáltam, hogy kiabáltam vele. Biztos megharagudott az én édesem.
Odamentem a szobájához, majd gyorsan átgondoltam mit is fogok neki mondani.
"Eliot, édesem, sajnálom! Nem akartalak megbántani."
Igen, így jó lesz.
Bekopogtam, mire egy "tessék" - et hallottam. Sóhajtva benyitottam.
Eliot a vászon mögött ült, és épp valamit festett. Odasétáltam, hogy megnézem, mit festett éppen. Egy angyal volt rajta, melynek az arcán fájdalom tükröződött, a mellkasában pedig egy kard volt szúrva.
- Váó! - mondtam elképedve. Eszméletlenül jó lett. Én mikor fogok tudni ilyet festeni? Soha. Ehhez tehetség kell. Az a bizonyos tehetség, mely csak az igazi művészeknek adatik meg, mint Eliot. Kezdtem azt hinni, hogy inkább a tehetségébe szerettem bele, mintsem Eliotba.
- Tetszik, mi? Szerintem is elképesztő lett - mosolygott rám. Úgy tudom utálni, mikor a beképzeltet játssza, de ez van. Eliot ilyen. Aranyos és beképzelt, amit a műveit illeti.
- Drágám - fogtam az arcát két kezem köze -, annyira sajnálom, hogy kiabáltam veled - nyomtam egy csókot a szájára.
- Semmi baj - csókolt vissza. Hm, úgy imádok vele csókolózni. - Amúgy - engedett el -, mit mondott apád? - ült le az ágyra. Leültem mellé, majd a combjára tettem a kezem, és mélyen a szemébe néztem.
- Nem érdekes, majd elintézem - mondtam lágyan, majd újra megcsókoltam. Annyira kívántam. Lehet, hogy azért, mert jól nézett ki az arcán festék foltokkal, vagy mert féltem, hogy apu tényleg eltilt tőle. Abba bele haltam volna, az biztos. De apu mindig eléri azt, amit akar, azért is félek annyira. De persze nem fogom hagyni! Lázadni fogok! De most nem ezzel kéne foglalkoznom, hanem a számon csüggő Eliottal.
Végig fektettem az ágyon, majd elváltak ajkaink, de csak hogy levegyem a pólóját, utána pedig újra megcsókoltam. A nyelvemet könnyedén átcsúsztattam a szájába, mire ő egy aprót elmosolyodott. Izgattam a nyelvét, nyalogattam a szájpadlását, majd ő is átdugta a nyelvét.
A csókunk hevesedett, miközben a kezem lejjebb csúszott, és belenyúltam a gatyájába. Elkezdtem neki masszírozni, mire felnyögött, és eltolt magától.
Érdekesen meredtem rá, majd egészen halkan azt súgta: - A nevelő még benyithat ránk. - Erre csak megráztam a fejem, és újra megcsókoltam, majd a szájáról átvándorolt a szám a fülcimpájához, miközben még mindig masszíroztam ott alul. Már teljesen állt neki.
- Ne félj, csak öt után szokott jönni - leheltem a nyakába, mire teljesen beleborzongott. Bólintott, majd ívbe feszült a háta és a kezemen megéreztem valami ragacsos izét.
Erre felkuncogtam, és kigomboltam az ingem, meg kicsatoltam az övem, majd lecsúsztattam a nadrágom.
Eliot nyelt egy nagyot, majd ő is levette a nadrágját. Erre újból megcsókoltam, majd egyre lejjebb csúsztam, miközben puszilgattam a nyakát, kulcscsontját, mellkasát, míg le nem értem a csípőjéhez. Megnyaltam, mire egy hatalmasat felnyögött.
Oké, most jön az, amit eddig sose tettem, orálisan fogom kielégíteni. De hogyan kell? Oké, Ian, próbálj vissza emlékezni arra, hogy neked hogyan csinálták a lányok.
Nyeltem egy nagyot, majd lehúztam az alsógatyáját, és szembe találtam magam a kicsi Eliottal.
Megnyaltam az alsó ajkam, majd a kezembe fogtam. Elkezdtem simogatni, miközben Eliot nyugtalanul nyögdécselt. Fújtam egyet, mikor újra bekeményedett, majd lassan megnyaltam, hogy kínozzam. Nyögött egyet, hogy folytassam, ezért megteltem magabiztossággal, és tövig bekaptam. Ettől ívbe feszült a háta és elégedetten nyögdécselt.
Már kábé tíz perce - jó lehet túlzok - szoptam, mikor végre elment, de pechemre a számba.
Undorodva lenyeltem, majd visszamásztam a szájához, és egy újabb szenvedélyes csókba kezdtünk.
- Áh, Ian, kérlek! - utasított Eliottól nem megszokott hangon. Teljesen elkerekedett a szemem, de megtettem, amit kért.
Levettem az alsóm, ő feljebb emelte a csípőjét, majd lassan belé helyeztem a merevségemet.
Egy hatalmas elégedett nyögést eleresztett magának, majd lassan elkezdtem benne mozogni. Nyögött, elképesztően hangosan, de ettől csak jobban beindultam, ezért rágyorsítottam.
- Áh! Uh! Ian! - nyögte eme szavakat, változó sorrendben. Gyorsabbra vettem a tempót, és én is elkezdtem nyögni, míg el nem mentem benne.
Kiszálltam belőle, majd zihálva levágottam mellé.
Szóhoz sem tudtunk jutni, csak ziháltunk. Rám nézett, nyomott egy puszit az arcomra, hozzá bújt a csupasz mellkasomhoz, és nem sokkal később elaludt.
Hogy tehette ezt velem? Pont ő, akit szeretek. Hátba szúrt a kis szemét. Tudom, csak jót akart, de megkérdezhette volna. Én akartam elmondani neki, igaz nem a közel jövőben, de akkor is.
De, ha apu tudja, akkor vajon anyu is? Uram isten, anyám tudja a hajlamaimat. Ú, ne már! Ez milyen szívás már!
Megálltam apám irodája előtt, majd félve bekopogtam. Most mégis mit tegyek? A nyakamat is ki fogja tekerni.
Meghallottam egy "tessék"- et, majd feltűnően lassan benyitottam.
Megszeppenve becsuktam magam mögött az ajtót, miközben mindenféle negatív gondolat cifrázott a fejemben. Nem akartam, hogy eltiltson Eliot-tól.
- Szia, apa - erőltetettem magamra egy mosolyt. Olyan ideges vagyok! Tuti mindjárt leszedi az összes testrészem.
- Szia, fiam! Hogy vagy? Nem vagy beteg? Hú, neked nem lett meleged? - hadarta le egy szuszra. Az utolsó mondatától éreztem, hogy kattogni kezdet a szemem.
- Apu, tudom, hogy tudod, hogy meleg vagyok! - csattantam fel. Na, ezt is jól meg mondtam.
Apu először tetette a meglepett, majd hagyta és elkomolyodott.
- Azt hittem elmondasz nekem mindent. De, mivel hazudtál nekem... - itt tart egy kis hatásszünetet -, nem találkozhatsz Eliottal, és átíratlak egy másik művészeti iskolába - mondta nyugodtan. Mi? Nem! Ezt nem teheti!
- Ne! - kiabáltam. - Apu, tilts el a haveroktól, a tévétől, a géptől, vagy adj szobafogságot, de ne tilts el tőle! - lázadtam, amennyire csak tudtam. Olyan igazságtalan! Nem teheti ezt! Nincs jóga hozzá!
- Ian, ne feleselj! Döntésem végleges! - Végleges? Na, ne bolondozzon. Én eddig is mindent megkaptam, apuci, és most sem lesz másképp.
- Na, figyelj, hogy nem lesz végleges - álltam fel, majd kiindultam. - Hétvégén Chadnél alszom.
Kimentem, majd elkezdtem keresni Eliotot.
Úgy sajnáltam, hogy kiabáltam vele. Biztos megharagudott az én édesem.
Odamentem a szobájához, majd gyorsan átgondoltam mit is fogok neki mondani.
"Eliot, édesem, sajnálom! Nem akartalak megbántani."
Igen, így jó lesz.
Bekopogtam, mire egy "tessék" - et hallottam. Sóhajtva benyitottam.
Eliot a vászon mögött ült, és épp valamit festett. Odasétáltam, hogy megnézem, mit festett éppen. Egy angyal volt rajta, melynek az arcán fájdalom tükröződött, a mellkasában pedig egy kard volt szúrva.
- Váó! - mondtam elképedve. Eszméletlenül jó lett. Én mikor fogok tudni ilyet festeni? Soha. Ehhez tehetség kell. Az a bizonyos tehetség, mely csak az igazi művészeknek adatik meg, mint Eliot. Kezdtem azt hinni, hogy inkább a tehetségébe szerettem bele, mintsem Eliotba.
- Tetszik, mi? Szerintem is elképesztő lett - mosolygott rám. Úgy tudom utálni, mikor a beképzeltet játssza, de ez van. Eliot ilyen. Aranyos és beképzelt, amit a műveit illeti.
- Drágám - fogtam az arcát két kezem köze -, annyira sajnálom, hogy kiabáltam veled - nyomtam egy csókot a szájára.
- Semmi baj - csókolt vissza. Hm, úgy imádok vele csókolózni. - Amúgy - engedett el -, mit mondott apád? - ült le az ágyra. Leültem mellé, majd a combjára tettem a kezem, és mélyen a szemébe néztem.
- Nem érdekes, majd elintézem - mondtam lágyan, majd újra megcsókoltam. Annyira kívántam. Lehet, hogy azért, mert jól nézett ki az arcán festék foltokkal, vagy mert féltem, hogy apu tényleg eltilt tőle. Abba bele haltam volna, az biztos. De apu mindig eléri azt, amit akar, azért is félek annyira. De persze nem fogom hagyni! Lázadni fogok! De most nem ezzel kéne foglalkoznom, hanem a számon csüggő Eliottal.
Végig fektettem az ágyon, majd elváltak ajkaink, de csak hogy levegyem a pólóját, utána pedig újra megcsókoltam. A nyelvemet könnyedén átcsúsztattam a szájába, mire ő egy aprót elmosolyodott. Izgattam a nyelvét, nyalogattam a szájpadlását, majd ő is átdugta a nyelvét.
A csókunk hevesedett, miközben a kezem lejjebb csúszott, és belenyúltam a gatyájába. Elkezdtem neki masszírozni, mire felnyögött, és eltolt magától.
Érdekesen meredtem rá, majd egészen halkan azt súgta: - A nevelő még benyithat ránk. - Erre csak megráztam a fejem, és újra megcsókoltam, majd a szájáról átvándorolt a szám a fülcimpájához, miközben még mindig masszíroztam ott alul. Már teljesen állt neki.
- Ne félj, csak öt után szokott jönni - leheltem a nyakába, mire teljesen beleborzongott. Bólintott, majd ívbe feszült a háta és a kezemen megéreztem valami ragacsos izét.
Erre felkuncogtam, és kigomboltam az ingem, meg kicsatoltam az övem, majd lecsúsztattam a nadrágom.
Eliot nyelt egy nagyot, majd ő is levette a nadrágját. Erre újból megcsókoltam, majd egyre lejjebb csúsztam, miközben puszilgattam a nyakát, kulcscsontját, mellkasát, míg le nem értem a csípőjéhez. Megnyaltam, mire egy hatalmasat felnyögött.
Oké, most jön az, amit eddig sose tettem, orálisan fogom kielégíteni. De hogyan kell? Oké, Ian, próbálj vissza emlékezni arra, hogy neked hogyan csinálták a lányok.
Nyeltem egy nagyot, majd lehúztam az alsógatyáját, és szembe találtam magam a kicsi Eliottal.
Megnyaltam az alsó ajkam, majd a kezembe fogtam. Elkezdtem simogatni, miközben Eliot nyugtalanul nyögdécselt. Fújtam egyet, mikor újra bekeményedett, majd lassan megnyaltam, hogy kínozzam. Nyögött egyet, hogy folytassam, ezért megteltem magabiztossággal, és tövig bekaptam. Ettől ívbe feszült a háta és elégedetten nyögdécselt.
Már kábé tíz perce - jó lehet túlzok - szoptam, mikor végre elment, de pechemre a számba.
Undorodva lenyeltem, majd visszamásztam a szájához, és egy újabb szenvedélyes csókba kezdtünk.
- Áh, Ian, kérlek! - utasított Eliottól nem megszokott hangon. Teljesen elkerekedett a szemem, de megtettem, amit kért.
Levettem az alsóm, ő feljebb emelte a csípőjét, majd lassan belé helyeztem a merevségemet.
Egy hatalmas elégedett nyögést eleresztett magának, majd lassan elkezdtem benne mozogni. Nyögött, elképesztően hangosan, de ettől csak jobban beindultam, ezért rágyorsítottam.
- Áh! Uh! Ian! - nyögte eme szavakat, változó sorrendben. Gyorsabbra vettem a tempót, és én is elkezdtem nyögni, míg el nem mentem benne.
Kiszálltam belőle, majd zihálva levágottam mellé.
Szóhoz sem tudtunk jutni, csak ziháltunk. Rám nézett, nyomott egy puszit az arcomra, hozzá bújt a csupasz mellkasomhoz, és nem sokkal később elaludt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése